Zoé feléri a mosógép gombjait.
78 cm magas, és már felmászik egyedül a kanapéra.
Kinyitja a szekrényeket, és előszeretettel pakol ki mindent, ami szemetel, vagy piszkos, vagy veszélyes. Ami csörög, zörög, zacskóba van (liszt, cukor, só, stb) különösen izgalmas.
Anya nemsokára beszerzi a mágneses gyerekzárat a konyhabútorra.
A ruhák még nem olyan érdekesek, ellenben a kukával, ami tízből tízes a baba-érdeklődési skálán:)
Újabban megáll egyedül akár egy percre is, ebből talán indulás lesz:) Igaz, már kapaszkodva mindehova eljut, de még előszeretettel mászik át a lakáson:)
Már gyakran mondja, hogy "nem-nem-nem".
Ma például nagyon nevettem, amikor reggel 7kor visszatettem aludni pelenkázás után, és rájött, hogy mit várok tőle, gyorsan hasra fordult és felpattant, kiabálva,hogy NEM NEM:)
Persze elaludt kb fél óra múlva, de még játszott picit a kiságyban.
Aztán mondja még, hogy anya, egyre inkább akkor, amikor akar valamit tőlem.
Talán kétszer már hallottam azt is, hogy apa.
Gyakran mondja még, hogy "tetete", "dájdájdáj", "dedede", "hagyjál".
Már megismeri a Móni mamáját a skypon, ha kérdezem hol a mama egyenesen ránéz.
Már apára is ráismer így, és tudja, ha róla van szó, nagyon figyel.
Újabban cumizunk, de nem szó szoros értelmében, csak pont úgy, mint egy rágókát, dörzsizi vele az ínyét.
Találtunk egy parkot, ahol nagyon jó napozni, már egy hete minden napot ott töltünk.
Sétálunk, ha süt a nap kifekszünk a fűbe.
Ma is 20 fok van, és déltől 4ig haza sem jöttünk.
Bementünk apa elé a városba, jó volt mászkálni ebben a szép időben.
Végre tehát nincs kabát idő, és már a naptej is előkerült, mert nagyon megfogta a nap a kis arcocskáját az első napon.
Már olyan hosszú a haja, hogy lehet bele kis gumit tenni, és kapott egy kis napszemcsit is, ami persze még nagy rá, de nagyon cuki:)
Még mindig szereti a rugós hintát, de hamarabb megunja, mert már szeretne közlekedni, és az a hinta ebből a szempontból elég kötött.
A tükrök nagy kedvencek, de sokkal izgisebb a sütőből és a tv képernyőjéről visszanézni magunkat, mint egy átlagos tükörből.
Azok az esések, aminek már a hangja is fájdalmas, Zoénak meg sem kottyan, megy tovább, mintha mi sem történt volna.
Hála istennek a darabos ételekkel már nem küzdünk, sőt, nagyon változtatosan - általában válogatás nélkül eszik.
Sajnos viszont nem iszik sokat, akármennyire szeretném, és kínálom, nem szeret inni. Örülök, ha a 100mlt megissza egy nap, de sajnos az is előfordul, hogy a 40mlért is könyörögni kell.
Nem tudom erre mi a megoldás, a teát nem szereti, a gyümölcslevet sem jobban, mint a vizet, így nem a nem ízléssel van a baj, hanem nem akar inni....
Na megyek, mert talált egy nagy műanyag tálat a szekrényben, amit az előbb még csak püfölt, de mostmár bele is akar ülni:)
Képek azért ebben a fejezetben sem maradnak le:
