Zoékám már egyre többet kacarászik, és mindenféle hangeffektekkel próbálja kifejezni magát.
Újabban használatos "mondatok a "te-te-te" (ilyenkor megszólít egy játékot, beszélgetni akar), aztán amikor veszekedik a "dáj-dáj-dáj", és olykor még halljuk azt is, hogy hagyjál:)
Sűrűn dobálja a puszikat, és "klappog" a nyelvével, és ha olyan a napja, rengeteg puszit is kapunk:)
Nem csak mi, már a tükör is, ahol a "baba" visszapuszil:)
Mára már kialakult egy új étkezési rend is, amibe már belefér rengeteg újdonság is, amit vagy anya főz, vagy a boltban vesszük, attól függően szezonálisan milyen zöldség és gyümölcs a finom:)
Éjjel még mindig felkelünk, vannak napok amikor hajnal 3kor, s van amikor este 7-től reggel 6ig alszunk.
Éjszaka akár már két üveg tápszert is megeszik, ami 260-300ml-t jelent. Ezután reggel 10kor esszük a tízórait, mostanában fél vagy egy egész banánt, persze nem mindig, mert változatosan van, hogy körtét, almát, barackot tesz elém anyu.
Mostanában keressük a zöldségesnél, hátha kapunk meggyet és cseresznyét, a dinnyét és hasonló finomságokat.
Aztán járókában jól elszöszmötölök egészen dél - 1ig, nem is olyan rossz ott lenni, mert a kinyithatós járóka egy teljes szobarésznyi teret kitölt, így Zoénak hatalmas játékbirodalma lett, ahova akár két szülő is beülhet egyszerre játszani - biztonságosan:)
A járóka - így már fedett játszótérré alakult, és akár órákig csendesen te-te-te-zik a babám. Előfordult, hogy szemben vele ültünk apával a kanapén, néztük a tévét, és annyira jó volt a gyerek, csend volt, és kint is esett az eső - szóval leragadt a szemünk. Nem vagyunk rá büszkék, de Zoé keltett majdnem két óra múlva egy hanggal, hogy mostmár meguntam.
Egyszerűen elaludtunk, ő meg csak játszott, mintha ott se lennénk. Persze mint minden szülő, akinek már ilyen idős a babája, megszokta, hogy éjjel is az első mozdulatra ébren van, valahogy ez a nappalokra is érvényes.
Szóval járóka, játék esetleg egy kis skype, ahol Móni mamája nézegeti az unokát.
Aztán eljön a dél és az ebéd, a kedvencek a sajtos karfiol, a céklafőzi:)
Ami nem ízlett az a zöldborsó...
Ezután egy jó nagy alvás, 2-3ig csend.Anya ilyenkor mosogat, takarít, vagy pihen.
Végül jön az uzsonna, ami banános vagy almás, esetleg barack ízű tejpép, ami édesség jellege miatt természetesen nagy kedvenc.
Aztán megyünk boltba, sétálni, nézelődni, ügyeket intézni.
Amikor hazaérünk már csak néhány óra és eljön a vacsi, de addigis fárasztás címen bejárjuk a lakást, sikongatva, örömködve, mindenhol fölállva, konyhapolcokat és ruhásszekrényeket kipakolva, kis ugrálás a hintánkban, apa nyúzás stb.
Aztán vacsira ismét főzelék, általában az ebéd második fele, de ha nagyon nem jön be, mert már kétszer uncsi, akkor egy üveges bébiétel, ami gyorsan megvan, és még "finom" is.
Ezalatt apa kimossa a kádat, mint minden este, és előkészíti a fürdésre.
Megpakolja játékokkal, és külön Zoénak vett halacskás csúszásgátlót tesz az aljára:)
Végül apával fürdés, és anyával játék a tükörbe, felöltözés, és jön az alvás. 10-11 körül még egyszer egy 180ml tápszert álmomban megeszek, de aztán ha minden jól megy reggelig hagyom anyáékat pihenni.
Ma éjjel éppenséggel 3szor is keltem, és zaklattam őket, de betudjuk a teliholdnak, a koszos pelusnak, az éhes pocaknak, és apa forgolódásának:)
Minden rossz éjszaka után jön egy jobb:)
Az ínye nagyon felvan duzzadva elől, s ennek ellenére megjelent a legelső - egy rágófog leghátul.
Ilyet én még sosem hallottam az előtt, hogy az első fog hátul látszódjon először, de pár hónapja, azt hiszem mikor felállt megjegyeztem, én már azon sem lepődök meg, ha Zoénak először a bölcsesség foga jönne ki, mert ő mindent olyan hamar csinál.
Amikor sétálni megyünk, az emberek azt hiszik már egy éves, a védőnő nem hitte el, hogy azokat csinálja, amiket. Az egy éves babákkal egy magas, és tettei is mindig ezt támasztják alá, a tekintetéről és az értelemről ami benne rejlik nem is beszélve.
Szóval nyálzunk, és volt részünk pelenkakiütésben is - ami elvileg szintén a fogzás miatt jött elő, de hála istennek a krémes kezelés gyorsan hatott.
Aztán persze vannak emiatt nyűgösebb napjaink is, de általában véve jól viseli.
Akit kedvelek, illetve ha valamit szeretnék "kérni" akkor oldalra billentem a fejem, kis mosollyal:)
Eleinte ezt csak azért csinálta, mert kiváncsi volt, oldalról milyen a világ, de miután látta, hogy ez nekünk nagyon tetszik, így folyton döntögeti a fejét.
Főleg ha kéri, hogy vegyük fel, vagy ki a járókából, illetve, ha valakinek kedveskedni szeretne.
A naplóba nem írtam, mert nagyon nagy titok volt, de április közepére leszerveztük Lalinak meglepetésből, hogy eljöjjön egy hétre az anyukája.
Egyik este, egészen pontosan április 11-én Lali nézte a tvt, és valamit közben játszott a laptopján, mikor éhes lett, és megkért szaladjak le neki a mekibe.
Pont kapóra jött, mert Móni már a ház előtt volt, és a megbeszéltek szerint is lementem volna elé, azzal a címszóval, hogy leviszem a szemetet, vagy megnézem a leveleket a postaládában.
Aztán leszaladtam, és meki helyett az anyukájával tértem vissza. Fél órás sokkhatás volt az eredmény, persze nagyon örült a meglepetésnek, hiszen előtte megint majd fél évig nem látták egymást.
Kis videó is igazolja a meglepődést, amit hamarosan feltöltök - több másik váró listás videóval együtt:)
Szóval Móni egy hétig itt volt, mi meg "elmentünk" holidayre, ami annyit tett, hogy kihoztuk a matracot a nappaliba, és feküdtünk, aludtunk, tvztünk, és szó szerint a másik szobába lepasszoltuk Zoét a mamájához:)
Ők aztán együtt ettek, aludtak, sétáltak és játszottak.
Nem mondanám, hogy túlzottan hiányoztunk volna a drágámnak, nekünk ő annál inkább, de jól esett a kikapcsolódás, a feltöltődés.
Semmi dolgunk sem volt, csak megmondani, mi mit és hogyan szoktunk.
Persze elinte kicsit megborult a rend, de ha vendég jön, ez amúgy is így lett volna. Értem ezalatt a sok játékot, amit pillanatok alatt megszokik egy kisgyerek, és a mama távozásával ugyanezt megköveteli. Hál isten rutinos "leszoktató" vagyok, már rájöttem a módszerekre, és körülbelül még egy hét alatt visszaállt minden a régi kerékvágásba.
Nekem ugyan kellett egy nap, mire magamhoz tértem és visszaszoktam a régi rendszerhez és az éjszakázáshoz, de sebaj, jó volt egy hétig alukálni:)
A mamája ugyan 2 kgt fogyott, és egyszer kétszer leizzadt a lánytól, de nagyon élvezte, és szomorú volt, mikor el kellett mennie.
Amint meglesz az útlevél, és minden papír, mi is nagyon szeretnénk már hazamenni kicsit, de egy évben kétszer biztosan, és az év többi felében szeretnénk ha a család - megosztva szállingózna hozzánk látogatóba.
Sajnos az önkormányzati lakás még várat magára, mivel "túl jól élünk" a rendszer szerint, így a várólistán nem éppen első helyet foglalunk el, viszont idővel megkapjuk.
Gondolkodtunk rajta, hogy amint lezajlik a nagykövetség ügye, úgy elkezdünk egy kisházat nézni, vagy egy nagyobb lakást, mert sajnos már nem sok helyünk van. Ahogy Zoé nő, úgy gyarapszik kis életében a játék és ruha gyűjtemény, és ezzel együtt járna néhány bútor is, de sajnos az már nem fér el.
Lejárt az időm, a hercegnőm felébredt, remélem mindenkinek tetszett a fejezet. Nemsokára jelentkezem:)))
Drukkoljatok az alsó két fognak is, és még valami - Zoékám kapaszkodás nélkül néhány másodpercre megáll egyedül, és nagyon szeretne elindulni:)
Amit elfelejtettem, hogy Móni mamája kötetett egy Mini-ruhácskát:
Dédije pedig egy szép kis fehér ruhácskát sapkával. A képek fentebb láthatók:)
Szilvi mamája pedig küldött kockás fülű nyuszit, amit nagyon szeretünk, hosszú percekig beszélget vele, és csócsálja a fülijét:)
Aztán küldött még vízálló könyvet, amit fürdésnél előszeretettel lapozgatunk:)
Köszönjük szépen:)
Szép napot mindenkinek:)
