Annyit és annyit morog ez a gyerek, hogy nem csoda, ha már morcos vagyok én is.
A legújabb tudománya ugyanis a vörösödésig morgás, és a torok köszörülés, amitől még köhögni is kell neki, de ez nem is igazán zavarja őt.
Semmi sem jó, sem az etetőszékben ülni, se az étel, amit adok. Minden a szőnyegen végzi, és az arcomba fújva vagy a ruhámra.
A játékok már unalmasak, helyette az az érdekes, amihez nem szabad nyúlni, mert veszélyes.
A járóka 5 perc után sikítást, morgást, végül sírást vált ki belőle, de van, hogy egyáltalán nem akar már bemenni, a kezdeti lelkesedés ellenére.
Még az sem hozza lázba, hogy ott könnyedén feltud állni, és puha szivacsra huppan, ha esik.
Izgalmasabb felállni a mosógépnél, a konyhapultnál a linóleumon, ami persze csúszik.
A kanapénál, ahol nehéz kapaszkodni, és persze a tv állványnál, aminek csak éles sarkai vannak, és nem utolsó sorba a rugós széknél, ami illeg-billeg.
Módosított napirendünk sem éri el célját, hogy éjjel jobban - többet aludjon, éhes éjjel éhes nappal, de ha enni kell, minden más fontosabb. Ha pelenkázásra kerül a sor olyan fenékdobálásban van részünk, amiben még soha, igazán ereje teljében van a kisasszony. Az alvás valahogy csak elméleti síkon működik, de azért valamennyire már alakul.
Mármint nappal. A fürdés kezd tényleg pancsikolássá válni, anya színes szivacskockákkal próbálja még élvezetesebbé tenni az esti programot. A körömvágás ma reggel egész jól ment, annak ellenére, hogy ébren volt, és látta mire készülök:)
Aztán ami még újdonság, hogy mondogatja az anya-nyanyanya-t, a nem-et, igen-t, na-t, és hasonló szavakat. Persze még elég kezdetleges, de felismerhető:) Egyik éjszaka erre ébredtünk, hogy egy órán át halkan beszélgetett magába. Olyan lány és angyali hangon, hogy teljesen elolvadtunk. Nem is tudtam, hogy lehet kellemesen is ébredni az éjszaka közepén. Persze még kellemesebb lett volna, ha utána nem pattan fel és kezdi el ütögetni az ágy szélét, és nyammogni meg morogni, hogy na jó akkor mostmár kérek enni, de nagyon gyorsan. Mára már több lépést is megtesz oldalazva a kanapén, és merészkedik elengedni azt, hogy odajöjjön hozzám, persze még pelusra huppan, de semmi probléma, ahogy eddig is bizonyította kitartását, ezt sem adja fel. A járókát és kiságyat körbe járja egy pillanat alatt kapaszkodva, és előtte haladva - kezét fogva - lépeget is. Persze nem akarom erőltetni, csak ha kéri. Manapság egyre gyakrabban kéreckedik ölbe, és bújik, de 2 percnél tovább nem ül meg, szalad tovább a dolgára.
Nagyon sok időt igényel, ami persze nem baj, örülök neki, hogy vele foglalkozhatok, csak elképesztő nézni, milyen ütemben fejlődik és szalad el az idő mellettünk. Egy hét múlva már betölti a hetedik hónapot. Tény, hogy már felfogtam, hogy létezik, a kezdeti agyblokkolás ellenére, mégis néha még visszagondolok, és élénken előttem van az a pici valaki, akit elhoztam a kórházból.Az a kislány még átaludta csendesen a napot, és a karomba izzadta a fejét. Amikor elkezdett látni, és először mosolygott, úgy örültem neki, mint gyerekként, ahogyan hittem, hogy a Jézuska hozta a sok ajándékot. S most minden olyan megszokottá vált, szinte természetes, hogy ül a szőnyeg közepén és magyaráz, aztán megunja és elmászik, majd felpattan valahol. Ilyen az élet, lépésről lépésre, mégse gondolnánk, hogy ilyen hamar felnőnek. Persze még nem hét éves, csak hét hónapos, de ilyen ütemben lassan iskolába ül...
Nemsokára eljön apa születésnapja is, amire nagyon készülünk.
Reméljük jó "buli" lesz, és tetszeni fognak az ajándékok is:)
Beszámolót nem hagyjuk ki:)
Na megyek is, mert van talán még fél órám, hogy egy kicsit kikapcsoljam magam, amíg alszik a kis törpilla :)
Mindenkinek szép - hómentes napot így március utolsó napjaiban....
(nálunk még most is, ahogy egész éjjel - havazik)
